Elterjedt nézet szerint az embernek sokat kell innia, mert az jót tesz az egészségnek, szépségnek, szellemi frissességnek. Számos orvos azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy az évtizedek óta sulykolt tanácsnak semmilyen tudományos alapja nincs. Manapság már a mobiltelefonra is letölthető olyan applikáció, amely rendszeres időközönként csipogással figyelmezteti a tulajdonosát: innia kell, mert testének folyadékszintje csökkenőben van. Az ásványvíz- és üdítőlobby által mesterien hangszerelt hadjárat tetemes profitot eredményez: a palackozott italok forgalma világszerte rendületlenül emelkedik - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A német újság azonban felhívja a figyelmet, hogy az ivás propagálása tudományos szempontból igencsak ingatag lábakon áll. Tény, hogy folyadék nélkül az ember néhány napnál tovább nem bírja tovább: szomjan hal. Ám az, hogy valakinek mennyi vízre van szüksége, számos tényezőtől függ. Például genetikai adottságaitól, a környezet hőmérsékletétől, a fizikai igénybevételtől. Bizonyos esetekben - például vesekő "kihajtása" céljából - indokolt lehet a fokozott folyadékbevitel. Az viszont egyáltalán nem bizonyított, hogy egészséges embereknek is jót tesz a megnövelt vízfogyasztás. Általában napi másfél liter megivását ajánlják - ám Margaret McCartney glasgow-i orvos ezt értelmetlennek találja. Mint a British Medical Journalben írta, az efféle ajánlásoknak semmiféle tudományos alapjuk nincsen. Hasonlóan vélekednek amerikai nefrológusok (vesegyógyászok) is. Dan Negoianu és Stanley Goldfarb, a philadelphiai egyetem orvosai a Journal of the American Society of Nephrology hasábjain rámutattak: nem lehet megállapítani, kik dobták be a köztudatba a napi folyadékbevitelről szóló ajánlásokat, és azok milyen kutatási eredményeken alapulnak. A szakirodalomban ugyanis nem találhatók a fenti ajánlásokat alátámasztó adatok. Tudományos bizonyíték arra vonatkozóan sem áll rendelkezésre, hogy a megnövelt vízfogyasztás megelőzné a betegségeket, és feszesebbé tenné a bőrt. Az ember valódi vagy vélt folyadékszükségletéről folyó vitában elsikkad az, hogy szervezetünk számos olyan mechanizmussal rendelkezik, amelyek rendkívül hatékonyan ellensúlyozzák a folyadékveszteséget. Ezek egyike a szomjúság. Hogy ez az évezredek során jól bevált vészjelzés ne működne helyesen, amint azt az itallobbi sulykolja, az evolúció szempontjából nem igazán hangzik hihetően. A túlzott folyadékbevitel ráadásul káros is lehet. Rendkívüli fizikai igénybevételt jelentő sportágakban a vérben lévő nátrium kritikus mértékű felhígulását eredményezheti. Szélsőséges esetben pedig ez a belső szervek vizesedését, sőt akár halálos kimenetelű agyduzzanatot is okozhat. Egyes sportorvosok máris visszatáncoltak, módosítva a korábban ajánlott vízfogyasztási mennyiséget. Ők ma már azt hirdetik, hogy a folyadékszükséglet egyénenként változó. A Clinical Journal of Sports Medicine-ben a maratoni futók sportorvosainak szövetsége (International Marathon Medical Directors Association) azt ajánlja a rendszeresen sportolóknak, hogy szomjúságérzetük függvényében igyanak.
